4. fejezet

Nyökögés mindenhonnan.

- Szuper!- motyogom a fogaim között.

- Miért nem csinálsz rólunk?- értetlenkedik Benjie rám mosolyogva. Ööö, ezt most nehéz elhinni, de: ő most flörtölt velem???

- Ja, persze, és a zsebéből meg előhúz egy ultradrága, hiperszuper fényképezőgépet, nem?!- szól rá idegesen Erin. 

- Nyugi-nyugi. Akkor csinálok képeket telefonnal.- veszem elő a telóm. Erin a fejét rázva néz a fiúkra, amolyan "hogy lehettek ilyenek?!" nézéssel. Erin félénk volt, de a bandával nagyon komolyan és elég magabiztosan bánt.

Végül is lett néhány kép, amit fel tudtam tölteni a gépre.

Épp az utolsó három között cikáztam, és mérlegeltem, melyik lenne jobb, mikor hirtelen valaki mögém állt, és hozzám szólt.

- Nem is olyan rosszak.- szögezi le Benjie mögém állva. Most is ugyan az a mosoly kerül elő, mint az előbbi. Már biztos. Benjie flörtölni akar velem.

- Igen...- mondom elterelve a beszélgetést "baráti" irányba.

- Nagyon szép képeket tudsz csinálni!- nyomja meg a "szép" szót, továbbra is erőltetve a dolgot.

- Köszi.- nézek rá kedvesen. Ő rám kacsint, majd valamiféle morgás hagyja el a száját. Erre én segítségkérőn hátranézek. Aaron (miért ő??) figyelte a jelenetet, így feláll, és azonnal elindul.

- Chris akar valamit mondani.- szól Benjiehez címezve a szavait.

- Hát...oké.- bólint végül, majd nagy-nehezen elmegy. Fellélegezek. Ez hihetetlen volt.

- Köszi.- nézek Aaron sötétkék szemébe hálásan.
- Semmiség.- szűri a fogai között, miközben még mindig Benjiet bámulja idegesen. Megdobban a szívem. Ezek szerint aggódik, vagy esetleg féltékeny.
- Szerinted melyik a jobb?- kérdezem meg, mire a képernyőre néz, és mindhárom képet végigméri.
- Hm...Ez.- jelenti ki a harmadik képre mutatva, amelyiken félig behunyt szemmel énekel. Ööö, tudom, hogy nem csak ő van a bandában, de sajnos ennyi maradt meg a képből.
- Miért pont az?- kérdezem összehúzott szemöldökkel. A válasz meglep.

Ez lenne a 4. fejezet. Remélem tetszik. Jön a következő 3 megjegyzés után.
xxx: Anne

3. fejezet

Minden vágyam az volt, hogy a lehető legtöbb időt töltsem a bandával. Mégis ezt a döntést nem értettem.
- De csak azért, mert felhívtam Erint? Ez nem volt túl komplikált feladat.- értetlenkedtem.
- Ja, de nekünk nem jutott eszünkbe. Ezért kellesz te.- magyarázták kórusban, mire felnevettem.
- Meg amúgy is mindig itt lógsz.- világosított fel Aaron. Ez igaz.
- Oké, de még sosem voltam manager.- gondolkodtam. A többiek mosolyogva figyeltek.
- Abby, akk most te csinálsz nekünk posztert?- kérdezte vigyorogva Chris.
- Hát, nem tudom. Ha akarjátok.- néztem körbe vállat vonva. Bólogatást láttam mindenhol.
- Rendben.- vontam fel a szemöldököm, máris tervezve magamban a képet. A fiúk mindenképpen meg akarták ünnepelni ezt (nem igazán tudom, hogy a poszteres dologra, vagy arra gondoltak, hogy managerük lett...). Közben megjött Erin is.
- Sziasztok!- köszönt halkan. Erin (amióta ismerem) mindig ilyen félénk. Magas, vékony hangja van, és hihetetlenül profin énekel.
- Erin, új managere lett a bandának!- kiáltja boldogan Benjie.
- Míg nem voltam itt?- értetlenkedik.
- Abby, mondd, hogy nem hagytad őket hülyeséget csinálni!- nyöszörög kétségbeesetten rám nézve, mire a fiúk felröhögnek.
- Ő a manager...- válaszol továbbra is nevetve Aaron.
- Hál' istennek!- könnyebbül meg Erin.
- Na menjünk, zenéljünk már!- szenved Chris láthatóan.
- Oké!- indulnak el, majd elkezdenek játszani egy pörgős (nekem annyira nem tetsző) számot.
Míg ők zenéltek, én beüzemeltem az elég régi és koszos asztali gépet, majd a képek között keresgélve próbáltam fotót válogatni a bandáról. Csakhogy sajnos semmi nem volt.
- Hé, nincs egyetlen kép sem rólatok?- kiáltottam oda, de a hangos zenétől alig lehetett hallani a kérdésem.

Új URL cím!!! Olvasd el, fontos!

Megváltozott a blog URL címe. Innentől kezdve a cím summerabbydiary.blogspot.hu. Remélem nem lesz probléma a változtatásból. Amúgy egy pici angol tudással meg is lehet érteni a döntésem. Summer, mint nyár, Abby, mint a főszereplő neve, és diary, mint napló. Tehát egybe: nyár Abby napló. Ez van a szövegben, erről szól a történet.
Továbbra is meg lehet engem találni a keresőkön keresztül. Írd be, hogy This is in me és ott is leszek. Megosztom, ha új bejegyzés lesz az oldalon, így a Google-profilom (vagy micsodám) figyelésével is behozhatod az oldalt. Szóval katt: summerabbydiary.blogspot.hu!
Legyetek jók. Pár perc és jön az új fejezet. Igen, tényleg...

2. fejezet

Aaron eszméletlenül jól énekelte a legújabb számukat, majd mikor végzett felnézett és halvány mosollyal ajándékozott meg. Boldogan viszonoztam a mosolyt, sőt, meg is tapsoltam.
- Nagyon jó volt.- ismertem el.
- Köszi.- nevet fel.
Miután feleszméltem ebből az egész "Aaronnal vagyok és áááá!" dologból, akkor jöttem rá, hogy nem teljes a csapat.
- Hol van Erin?- kérdeztem azonnal.
- Később jön, mert még nem ér rá.- magyarázza egyszerre a három fiú. Mivel Chris és Benjie végre abbahagyták a hülyülést, odaültek hozzánk.
Csupán bólintással fogom fel a hallottakat. Mi dolga lehet Erinnek?
Pár percig csendben ülünk mind. Annyira meleg van, hogy a reggel felvett ujjatlan pólóm és a rövid szárú farmerem szinte téli viseletként veti ki magát. Végül Chris töri meg a csendet.
- Nagyon jó, meg minden, hogy itt ülünk és majd megsülünk, de mehetnénk már játszani...- nézett fel, mire a fiúk végül is elindultak a hangszerek felé.
- Hé! Nem várjátok meg Erint?- értetlenkedtem. Erre elgondolkodva megálltak.
- Akkor most mi legyen?- kérdezte Benjie.
- Végül is, Erin csak Aaront kíséri, szóval...- kezdte Chris.
- De nem biztos, hogy el kéne kezdeni úgy, hogy nincs itt.- vágott a szavába Benjie.
- És ha ma nem is jön?- akadékoskodott Chris.
- Nem, ő is bandatag, nélküle nem zenélünk.- jelentette ki Aaron.
- De lehet, hogy hiába várjuk. El fogunk pazarolni egy napot!- győzködte őket Chris tovább.
Míg a három fiú vitázott, felhívtam Erint. Elmondása szerint most ért be az utcába, mindjárt itt van. Még hagytam, hadd piszkálják egymást a többiek, majd hangosan megszólaltam.
- Most hívtam Erint, mindjárt jön. Már itt van az utcában.- végre csönd lett. Csodálkozva nézett rám mindenki.
- Abby, nem akarsz a managerünk lenni?- szólalt meg hirtelen Chris. Kérdőn néztem. A fiúk bólogatva helyeselték a döntést.
- Hát...izé, de.- mosolyodtam el zavartan.

Szereplők

Abby:

Chris:

Benjie:

Aaron:

Erin:

Ezek lennének a szereplők. Megdolgoztam értük rendesen.

1. fejezet

A nyár elején ismerkedtem meg egy klassz zenekarral. A nevük Voyageurs. Ez az "utazók" szó jelentése franciául. A csapatban 4-en vannak. Chris a dobos, Benjie a gitáros és...és Aaron az énekes, akit az egyedüli lány, Erin kísér (szintén énekelve). Ma is elmentem hozzájuk. Egy bérelt garázsban volt a "próbaterem" és én ezt nagyon menőnek tartottam.
Amint odaértem a jól ismert, nem túl igényes környékre, Benjie fogadott mosolyogva.
- Szia, Abby.- köszöntött a banda gitárosa.
- Heló!- köszöntem vissza, majd már indultam is befelé, de megállított.
- Hé, várj meg. Bemegyek én is.- emelte fel a kezét "stop" stílusban.
- Oksi.- álltam meg, majd a szememmel követtem ahogy  a kezével fellökve magát feltápászkodik, és felém lépked.
- Miért állsz az ajtó előtt 10 perce?- nyit nekünk ajtót Chris és kérdőn néz felém.
- Megvártam...- már épp befejeztem a mondatot, de Benjie az ajtó mögül meglök.-...Csak megvártam míg valaki ajtót nyit.- mondtam, mintha ez teljesen nyilvánvaló lenne. Hát nem volt az.
- A hölgyeknek ajtót szokás nyitni.- jelentettem ki. Na erre már Aaron is felkapta a fejét.
- Na mindegy.- zártam le a témát, majd beléptem. Aaron felállt a rozzant kanapéról és kihúzta magát.
- Hölgyem!- hajolt meg előttem, mire vörös fejjel néztem rá. Elég volt végignéznem rajta és máris még jobban elvörösödtem. A barna, félhosszú tincsekre, a háromnegyedes gatyára, a fekete Converse-re, meg a mintás pólóra. Áá, nem volt helyes és áá, nem ájultam el tőle teljesen. Ugyan.
- Szia!- köszöntem, majd egy "WÁÁ!" kiáltás és egy jó nagy káromkodás hallatszott az ajtótól.
- A ****ba, nagyon megijesztettél!- mered dühösen Benjiere Chris, majd tarkón ütötte.
- Oké-oké, bocsi.- nevetett Benjie.
- Ezt még visszakapod.- mosolygott Chris. Állandóan egymást szapulják. Kész őrület. Mi, Aaronnal vigyorogva néztük őket a kanapéról.
- Jól elvannak.- néztem rá.
- Ja. Nem akarod meghallgatni az új számunkat?- váltott témát hirtelen.
- De, csak attól tartok, ők még egy ideig ellesznek.- biccentettem a többiek felé.
- Nem gond.- válaszolt, majd beat boxolva kezdte a számot, én pedig elámulva figyeltem...minden mozdulatát. Azt hiszem szerelmes vagyok!

A kezdet

Sziasztok!
Remélem tetszik a blog. Még nagyon kezdő vagyok sablon-ügyben, de azért ha van ötletetek, írjátok meg nyugodtan (ne e-mailben, hanem inkább megjegyzésben). A történet egy lányról fog szólni, aki egy zenekarral ismerkedik meg a nyári szünetben és velük lóg. Ezekről az alkalmakról írok Nektek. *-*