Minden vágyam az volt, hogy a lehető legtöbb időt töltsem a bandával. Mégis ezt a döntést nem értettem.
- De csak azért, mert felhívtam Erint? Ez nem volt túl komplikált feladat.- értetlenkedtem.
- Ja, de nekünk nem jutott eszünkbe. Ezért kellesz te.- magyarázták kórusban, mire felnevettem.
- Meg amúgy is mindig itt lógsz.- világosított fel Aaron. Ez igaz.
- Oké, de még sosem voltam manager.- gondolkodtam. A többiek mosolyogva figyeltek.
- Abby, akk most te csinálsz nekünk posztert?- kérdezte vigyorogva Chris.
- Hát, nem tudom. Ha akarjátok.- néztem körbe vállat vonva. Bólogatást láttam mindenhol.
- Rendben.- vontam fel a szemöldököm, máris tervezve magamban a képet. A fiúk mindenképpen meg akarták ünnepelni ezt (nem igazán tudom, hogy a poszteres dologra, vagy arra gondoltak, hogy managerük lett...). Közben megjött Erin is.
- Sziasztok!- köszönt halkan. Erin (amióta ismerem) mindig ilyen félénk. Magas, vékony hangja van, és hihetetlenül profin énekel.
- Erin, új managere lett a bandának!- kiáltja boldogan Benjie.
- Míg nem voltam itt?- értetlenkedik.
- Abby, mondd, hogy nem hagytad őket hülyeséget csinálni!- nyöszörög kétségbeesetten rám nézve, mire a fiúk felröhögnek.
- Ő a manager...- válaszol továbbra is nevetve Aaron.
- Hál' istennek!- könnyebbül meg Erin.
- Na menjünk, zenéljünk már!- szenved Chris láthatóan.
- Oké!- indulnak el, majd elkezdenek játszani egy pörgős (nekem annyira nem tetsző) számot.
Míg ők zenéltek, én beüzemeltem az elég régi és koszos asztali gépet, majd a képek között keresgélve próbáltam fotót válogatni a bandáról. Csakhogy sajnos semmi nem volt.
- Hé, nincs egyetlen kép sem rólatok?- kiáltottam oda, de a hangos zenétől alig lehetett hallani a kérdésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Jöhet hideg-meleg vegyesen, de azért a támogatásnak örülök a legjobban. :)